Kisokos

Az utóbbi években – vélhetően az emlékév hatására is – megnövekedett a különféle árverési, vagy adásvétellel foglalkozó internetes oldalakon a Gebauer-festmények száma. A közzétett művek alkotója azonban nem minden esetben Gebauer Ernő. Jelen írás a művek beazonosításához kíván segítséget adni.


Aláírás

A legfontosabb „védjegy” az aláírás (a honlap fejlécében, illetve 1. kép). A művész már főiskolás korában is a jellegzetes, csak rá jellemző, lendületes vonalvezetésű G-betűt alkalmazta művei szignálásakor. Ez a grafikai és festészeti munkáin egyaránt megjelenik, végigkíséri egész pályafutását, élete végéig változatlan formában láthatjuk művein – akvarelleken, olajfestményeken, templomi freskókon és szekkókon. Alkalmazott grafikai munkák esetében, könyvillusztrációknál előfordul a nyomtatott nagybetűk alkalmazása, ez vélhetően a nyomdai sokszorosítás által megkívánt technikai okokra vezethető vissza.

Ha más szignóval találkozunk, például áthurkolt G-betűvel, szinte biztos, hogy nem Gebauer Ernő alkotásával állunk szemben (2-4. kép). Ezek az alkotások nagy valószínűséggel Gebauer Ferenc, vagy Baumgartenné Gebauer Gizella művei. Gizella 1877-ben Budapesten született, a budapesti Mintarajziskolában tanult Aggházy Gyula, Neogrády Antal és Balló Ede tanítványaként 1891-95-ig. Főiskolai tanulmányai befejeztével férjhez ment, művészettel azonban csak férje halála után foglalkozhatott. Festészeti és iparművészeti tevékenységet egyaránt végzett, az Uránia színház részére diapozitíveket festett. 1894-től szerepelt a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban, utóbbinak alapító tagja. Egyikük sem áll rokonságban Gebauer Ernővel.


Színvilág és kompozíció

Gebauer Ernő műveinek általános jellemezője az egyedi színvilág, a sötét, szürkés-barnás tónus gyakori alkalmazása. Az élénk, ragyogó, harsány, világító színeket kerüli (2. kép).

Ha „sután a képre ragasztott” alakokat látunk, szinte biztos, hogy nem Gebauer Ernő festményével állunk szemben. Esetlen, tartalmi mondanivaló nélküli, gyakran giccsbe hajló kompozíciókat, zsánerképeket nem készített (3. kép).

Gebauer Ernő emberábrázolása főiskolás kora óta magabiztos: figurái „élnek”, mozdulataik maximálisan életszerűek, dinamikusak, van testbeszédük. Még a templomi falképeken látható statikus, álló alakok is szervesen illeszkednek a térbe, kapcsolódnak egymáshoz, vagy a szemlélőhöz. Munkái szinte minden esetben történést, szereplők közötti viszonyrendszereket, érzelmeket ábrázolnak és értékrendet, állásfoglalást is magukban foglalnak, műveit áthatja az ember tisztelete és szeretete, a humanizmus. Város- és tájképei dinamikusak, a szimpla ábrázoláson túl hangulatokat is megjelenítenek.


Tartózkodási helyek

Az életmű ismerete nyújtja a következő támpontot a művek beazonosításakor. Gebauer Ernő életének túlnyomó részét Pécsett töltötte. Ez alól kivételt képeznek budapesti tanulóévei, a mesteriskolát követő egyéves itáliai tartózkodása, valamint felesége, Ingeborg révén norvégiai utazásai. Ezeket a periódusokat leszámítva csupán nagyon rövid időszakokat töltött más településeken, amelyek festmények létrehozása szempontjából relevánsak lehetnek. E rövid időszakok a templomi falképek megalkotásához köthetők: az adott község templomának festése mellett a településeken olajfestményeket vagy akvarelleket is készített. A szállásadója számára gyakran egy-egy festménnyel köszönte meg a befogadást, a tartózkodása idején kapott ételt-italt. Ezek a képek minden esetben az adott települések néhány részletét örökítik meg. Biztosan tudhatjuk, hogy készültek így festmények Kátolyban, Szilágyon, Berkesden, Siklósbodonyban.

Időről időre felbukkannak háborús témájú, vagy hadifogolytáborban készült akvarellek, mint Gebauer Ernő alkotásai. A művek a szignót, az ábrázolt témát, színvilágukat, kompozíciójukat tekintve szinte biztos, hogy nem Gebauer Ernő munkái. A hadifogolytábor mint téma azért is kizárható Gebauer Ernő esetében, mivel katonaként nem vett részt a háborúban, az egyház felmentést adott neki a hadi szolgálat alól, a templomok festése volt a feladata. Látható a hat évtizedet átölelő életműben, hogy templomi falképeinek közel egyharmada a második világháború évei alatt készült.

Másik, gyakran felbukkanó akvarell-téma a Dunakanyar és térsége, Budaörs, Gödöllő, valamint a Tabán. Már az előkerülő képek mennyisége alapján is kizárható, hogy Gebauer Ernő alkotásai lennének, mivel ezeken a területeken nem tartózkodott hosszú ideig és nem logikus, hogy a váci templom festése alatt (1937 augusztustól októberig) Dömösre, Budapestre, Gödöllőre vagy Budaörsre járt volna tájképek sokaságát megfesteni, miközben nincs Vácot ábrázoló képe.